Leukémia – fehérvérűség
leukaemia
A fehérvérűség a vérképző rendszer rosszindulatú megbetegedése, amikor a csontvelőben a vérsejtképzés (leggyakrabban a fehérvérsejteké) folyamata kórossá válik, és korlátlan sejtburjánzás kezdődik el.
A fehérvérsejtek a patogén hatások elleni védekezésben játszanak szerepet, így számuknak a csökkenése fertőzésekkel szembeni védtelenséget okoz.
A vörösvérsejtképzés zavara pedig vérszegénységet (anémia) eredményez.
Tünetek:
- láz, megfázás, éjszakai verítékezés és más, influenzához hasonló tünetek
- gyengeség és fáradtság
- csökkent étvágy és súlyvesztés
- vérző íny
- neurológiai tünetek (például fejfájás)
- máj- és lépmegnagyobbodás
- könnyen zúzódik
- gyakori fertőzések
- csont- és ízületi fájdalmak
- dagadt mandulák, nyirokcsomók
Az okok között említhetjük onkogének és tumorszupresszor gének mutációit, amik besugárzás, kemikáliák vagy vírusok (például HTVL-1, azaz Humán T-sejtes leukémia vírus, illetve a HIV) miatt következhetnek be.
A fehérvérűségnek több fajtáját ismerjük, lehet heveny (akut) vagy elhúzódó (krónikus), limfoid vagy mieloid, és ezeken belül is több alcsoport különíthető el.
A kezelés során a fő cél a kóros sejtburjánzás megakadályozása. Kezelést haematológus szakember végzi.
