Rövidlátás és távollátás
Rövidlátás
A rövidlátás, egy látászavar, amiben a távoli tárgyak képe elmosódottan látszik. A szem fénytörő képessége az egészségesnél nagyobb, mert a szemgolyó túl hosszú, vagy a szemlencse és a szaruhártya az egészségesnél domborúbb.
A rövidlátó beteg a közeli tárgyakat, személyeket élesen látja, a távolban lévő dolgok képe azonban nem a megfelelő helyre, hanem a retina elé vetül. Abban az esetben, ha a rövidlátás a szem méretbeli eltérései, megnövekedett tengelyhosszúsága miatt alakul ki, akkor általában a növekedés teljes befejeződéséig számítani kell a látás fokozatos romlására. A rövidlátás bizonyos családokon belül gyakrabban fordulhat elő, ugyanis öröklődhet is. A súlyos fokú rövidlátásnak komoly szövődményei is lehetnek, például leválhat a retina, sőt akár meg is vakulhat a beteg. A rövidlátók 5-6 százalékának van élete folyamán ideghártya-leválása, mely többnyire nagy fizikai megerőltetés során alakul ki, mint például súlyos tárgy emelése, elhúzódó, nehéz szülés. A zöldhályog kialakulásának valószínűsége is nagyobb rövidlátókon.
Rövidlátó szem esetén a végtelenből érkező párhuzamos fénysugarak az ideghártya síkja előtt egyesülnek. A rövidlátó szem ideghártyáján csak széttérő fénysugarak adnak éles képet, amelyek egy véges távolságban lévő pontból ún. távolpontból indulnak ki. A távolpont távolsága a szemtől adja meg a rövidlátás mértékét dioptriában (D) kifejezve.
Túllátás
Az esetek többségében az ilyen betegek szemgolyója kisebb, tehát a tengelye rövidebb (tengely-hypermetropia). Néha a törőerő gyengébb (törési hypermetropia), például lehet a szaruhártya vagy a lencse laposabb, illetve hiányozhat a fénysugarak útjából a lencse baleset vagy műtét miatt. Az újszülöttek is hypermetropiások (átlagosan 2,4 D), melynek mértéke az első életévben kifejezetten csökken a szemgolyó növekedésével. Sok szem normál fénytörésűvé válik, de a lakosság 50%-a hypermetropiás marad.
