Tüdőgyulladás
A tüdőgyulladás a tüdőhólyagocskák, és/vagy a hólyagok közötti tér gyulladásos megbetegedése. Kiterjedése, kórokozói alapján számos fajtája kialakulhat, lehet lebenyes és gócos, okozhatják vírusok és baktériumok egyaránt, és vannak a korábban ismert kategóriákba nem sorolható, ún. atípusos előfordulásai is.
A tüdőgyulladás nem egyféle betegség és többnyire nem egyféle kórokozó okozza. Általában a kórokozó belégzésével kezdődik, de néha véráram útján vagy a tüdő környékéről közvetlenül átterjedő fertőzések okozzák.
Az alkoholisták, dohányosok, cukorbetegek, keringési elégtelenségben, krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedők veszélyeztetettebbek a tüdőgyulladás kialakulására. Az átlagosnál nagyobb a kockázat a gyermekek, a 65 év felettiek, az értelmi fogyatékosok, az ágyhoz kötött betegek és az immunrendszert károsító betegségben (pl. AIDS) szenvedők esetében.
Tünetei:
- magas láz,
- köhögés,
- mellkasi szúró fájdalom, ami lélegzetvételkor fokozódhat.
- légzés szapora, felületes, az érverés is szapora, ami a láz, bakteriális toxinok és légzési elégtelenség közös tünete.
- köhögés kínozza, a köpet kezdetben kevés, később könnyebben ürül. (A bő köpetürítés rendszerint megkönnyebbülést okoz)
Régebben szokás volt a tüdőgyulladást típusos és atípusos formákra osztani a tünetek és a kórokozók alapján. Mivel a legtípusosabb pneumóniát az 1976-ban azonosított atípusos Legionella pneumophila okozza, továbbá, mert a tüdőgyulladás kórokozóflórája mindig vegyes, az elkülönítésnek nincs értelme.
